A HATÁRŐRSÉG EMLÉKÉRE
.
.
Ismerős arcok - Nélküled
.
| Annyi mindent kéne még elmondanom S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk Mint a villám tépte magányos fenyő Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél S bár a lényeget még nem értheted Amíg nem éltél nehéz éveket Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk Mi egy vérből valók vagyunk Mint a leszakított haldokló virág Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág Mint porba hullott mag, mi többé nem ered Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled. S bár a lényeget még nem érthetted Amíg nem éltél nehéz éveket Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk Mi egy vérből valók vagyunk! | |||
| Szövegíró - Nyerges Attila |
.
