Varannai István
.
Trilógia 3/2
Éveken át míg nélküled éltem én Öleltem néha, de szívem nem gyúlt fel senkiért. Boldoggá tettem egy lányt, eljött és karjába zárt. Szeretett ő, de én csak Rád vártam már. . Így lett a dal a jel; hogy szerelmünk visszatér. Ott volt a lány, nem szólt csak kezemhez ért. Nem tudtam hazudni már, s elküldtem őt. Elment szótlanul és én vártam, hogy jöjj! óh jöjj! . Kalandok jöttek, pár nap s emlékük visszaszállt, Nam maradt más, csak egy dal, a dal: ami visszajár. Mindennap mélyült a seb, fájt, hogy nem voltam Veled. Nem gyógyult szívem, mert hiányod sebezte meg. . Így lett a dal a jel; hogy szerelmünk visszatér. Ott volt a lány, nem szólt csak kezemhez ért. Nem tudtam hazudni már, s elküldtem őt. Elment szótlanul és én vártam, hogy jöjj! óh jöjj! . Éveken át míg nélküled éltem én Öleltem néha, de szívem nem gyúlt fel senkiért. Boldoggá tettem egy lányt, eljött és karjába zárt, Szeretett ő, de én csak Rád vártam már. . Így lett a dal a jel...
| |
| .............................. |
