. 
| | Kecskemét - Amerigo Tot bronz szoborkompozíciója: Tisztelet Bartóknak. . Szemből a felirat: Tisztelet Bartóknak. Hátoldali felirat: Mikrokozmosz a makrokozmoszban. | |
.
.
"Art Nouveau is an international movement and style of art, architecture and applied art that peaked in popularity at the turn of the 20th century (1890-1905). Hungarian Art Nouveau is based on the national architectural characteristics. Ödön Lechner, the most important figure in Hungarian Art Nouveau, was initially inspired by Indian and Syrian architecture, with the synthesis of the different elements he created a version of Art Nouveau that was specific to Hungary. He and his followers designed the most of these buildings.
A szecesszió a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzata, amely minden országban másként nyilvánult meg. A magyar szecesszió a népi építészet sajátosságain alapul. Lechner Ödönt, a hazai szecesszió meghatározó alakja, kezdetben az indiai és a szíriai motívumok inspirálták, a különféle elemek szintézisével megalkotta a szecessziós építészet jellegzetes hazai elemeit. Ezek az épületeket Lechner Ödön és követői tervezték."
.
.
| ||
| ..................... |
| Micsoda srác voltam, A sulit úgy untam, Matek ellen én sok gyógyszert kóstoltam. De sokat vicceltem, Másokat hecceltem, Minden délelőtt a tíz perc szünetben. A tíz perc szünet volt az életem, Oly boldog voltam akkor, Istenem, Öröm az iskolában, Az a kis csengetés, Ilyenkor végre nem zavar tanár. Öröm az iskolában az a kis csengetés, Elmúlt egy óra, végre vége már, végre vége már. Micsoda srác voltam, Órákon rajzoltam, A nagy "Ő" nevét a padba karcoltam. Lányokat kergettem, Bulikat szerveztem, Minden pénteken egy intőt szereztem. A tíz perc szünet volt az életem, Oly boldog voltam akkor, Istenem, Öröm az iskolában, Az a kis csengetés, Ilyenkor végre nem zavar tanár. Öröm az iskolában az a kis csengetés, Elmúlt egy óra, végre vége már, végre vége már. | |
| ................................. |
|
|
|
.
A leggyorsabb módja annak, hogy a fotográfiából pénzt keress az, hogy eladod a kamerát.
.
![3578303955_b2098e0a67[1] 3578303955_b2098e0a67[1]](http://spottr.hu/wp-content/uploads/2010/01/3578303955_b2098e0a671.jpg)
.
Két fényképész beszélget:
- Hogy reagáltak a kritikusok a kiállításodra?
- Vegyesen. Egy részük szerint kár volt a filmért, a másik részük szerint a papírért volt kár.
.
![tumblr_kwym07mi8v1qzzmoho1_500[1] tumblr_kwym07mi8v1qzzmoho1_500[1]](http://spottr.hu/wp-content/uploads/2010/01/tumblr_kwym07mi8v1qzzmoho1_5001.jpg)
.
Hogy hívják a japán fényképészt?
- ???
- Vakita Vakuja.
.
.
.
Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?