.
Utazás az ifjúság világába, a Gorsium zenekarral
.
Székesfehérvár - Nagy buli volt szombaton a Szent István Művelődési Központban. Akkor és ott rendezték meg a Gorsium együttes táncos estjét, azóta sztárrá lett tagokkal.
2010. május. 31. hétfő | Szerző: Silye Sándor
.
D. Nagy Lajos Bikini slágereket is énekelt (Fotó: FMH)
.
Szokás szerint zsúfolásig megtelt a ház két legnagyobb terme. A színpadon hamar elkezdte a zenét a Mikó Péter billentyűk, Dunkli Mihály orgona, Szőke Jenő dob, ének, gitár, Paizer Gordon György gitár, ének, Lendvai József basszgitár, Juhász Gyula gitár, Rácz Gyula gitár, ének összetételű csapat. Megindult a tömeg a táncplacc irányába, test a testhez simult, test, testet taszított a kis helynek és a nagy lendületnek köszönhetően. Amott ötvenes pár ölelkezett, a csók íze a 30 évvel ezelőtti elményt idézte. Itt két generáció hölgyei táncoltak, az anya és kicsi lánya lába beindult a zene sodró ritmusára. Kortalan est volt ez, ahol az évek ráncait az emlékek öröme simította. Az első sztárvendég a valamikori Gorsium tag, a jelenleg Bikini frontember, D. Nagy Lajos volt. A szokásos Bee Gees- és Beatles-dalok után egy szál gitárral önmagát kísérve két Bikini-slágert is elénekelt. Lajostól azt kérdeztem, túl a 60-as évek nagy, legendás lázadásai után ő miért lázadott?
- Már gyerekként lázadtam, főleg akkor, ha igazságtalanságot láttam. Igazat mondtam, sokszor betörték a fejem, az egyetemről is eltanácsoltak. Az vigasztal ma, hogy van és lesz jövő, mert a jövő bennünk van! Mindaddig, amíg úgy érezzük, jó várni a holnapot - mondta.
.
A színpadon a Gorsium együttes, és azóta sztárrá lett tagjai szórakoztatták a nosztalgiára vágyó közönséget (Fotó: FMH) | |
Több, bőszen táncoló embernek szegeztük neki a kérdést: mi foglalkoztatta őket 30-40 éve, és mi most?
- A hatvanas években? Bejussak oda, ahova akkor nem volt könnyű a szeretkezz és ne háborúzz korban sem, ma meg hogy hazataláljak... (Siki Ferenc Zámolyról).
- A nyelvtanulás izgatott ifjú lányként. Szerettem táncolni is, ám ma a másfél éves unokám jelenti az örömöt (Tóthné Molnár Erzsébet).
- A labdarúgás, a zene, a szórakozás jelentette az örömök forrását. Emlékszem: 1962-ben király voltam, mert tulajdonomat képezte egy fekete-fehér Beatles kép... Ma is ugyanaz izgat, csak kicsit lassabban (Tiber László).
- Hajdan a Regent erősítőkkel uralkodó lehetett bármelyik zenekar. Ma csodás a technika, de az akkori lelket, semmi sem pótolja (Szűcs Egon technikus).
- Vidám fiatalok voltunk, ez a zene fejezte ki az életérzésünket. De persze tanultunk is. Ma főleg a sportot szeretem - nézni (Berei Attila).
Fél tizenegy felé megérkezett Charlie, és csodás másfél órával ajándékozta meg kortársait. Utánozhatatlan hangján elénekelte, amit játszottak akkor (Chicago, Spencer Davis stb. stb.), és amit énekel - most. Zenekarral, zongorával, vagy egyedül a közönséggel. Az a másfél óra visszarepített az ifjúságba.
Az ifjúság édes madara ott volt velünk a teremben...
.
Forrás: ***FMH*Emlékek és valóság***
.