Kép: link
.
*********************************************
.
Horváth M. Zsuzsanna - Brumi mackó a legszebb ajándék
.
Beköszöntött a tél. Hideg szél fújt, a táj fehér ruhába öltözött. Lassan lépkedtem, ropogott a fagyos levél a lábam alatt. A patak parton, bokrok, örökzöldek. A vastag dér, csillámport festett a tűlevelekre. Feketerigók fáztak, menedéket kerestek a sűrűre nőtt ágak alatt. A fák koronája olyan, mint egy hatalmas fehér csipketerítő. Varázslatos látványt nyújtott.
Hajléktalan szálló mellett vezetett az utam, mint minden reggel. A kerítés mögött ismerős arcok. Szinte naponta láttam őket. Van, aki munkába igyekezett, a többség céltalanul ténfergett. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
Beszélgettek.
A hangfoszlányokat, akarva-akaratlanul is hallottam. Kérdések, vágyak, álmok sora. Segélykérések, vajon meghallja valaki? A többiektől távol megpillantottam egy ősz hajú bácsit. Félrehúzódott, kopott kabátban fázósan dörzsölte, kesztyűbe bújtatott ujjait. Közelebb mentem hozzá.
- Segíthetek, mi a baj? - kérdeztem.
- Aranyoskám, rajtam már senki nem tud segíteni, - halkan suttogva mondta, majd lehajtotta a fejét - Miért ez a sors jutott nekem? Vajon meddig bírok így élni? Elhagytak, akiket szerettem. Sokat gondolkodtam mit hibáztam el, mit csináltam rosszul? - gondolataiba mélyedt. - Semmi nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Feleségem már meghalt régen. Beteg lettem, elküldtek a munkahelyemről. Sodródtam lefelé a mélybe, nem volt megállás. Mindent jóvá tennék, ha erőm engedné. Megpróbálom, talán sikerül. - egy könnycsepp csillant a szemében. Folytatta. - Közeleg a karácsony a szeretet ünnepe. Itt a városban lakik a lányom, és a kicsi unokám. Régen láttam őket. Szeretnék ajándékot venni, de újat nem tudok. Összegyűjtöttem a rávalót. Körülnéztem a közeli boltokban. Szebbnél szebb játékok sorakoztak a polcokon. Megláttam egy aranyos játék mackót, levettem, de vissza is tettem. Az ára, nagyon sok volt nekem. - mondta szomorúan és elcsuklott a hangja.
Elgondolkoztam, mit tegyek. Elhatároztam, hogy segíteni fogok.
- Tudok egy boltot, itt a közelben. Jöjjön velem! - kézen fogtam és elindultunk.
A meglepetéstől szólni sem tudott. Tekintete hálát sugárzott felém. Izgultam, hogy valóra tudjam váltani az álmát. Az utca végén volt a bolt. Jártam már ott többször is. Használt és új árukat kínáltak a vásárlóknak. Reméltem, hogy sikerrel járunk.
Megérkeztünk. Beléptünk az ünnepi díszbe öltöztetett ajtón. Körülnéztünk. A fogason felakasztva ruhák sorakoztak. A játékok ömlesztve, a földön dobozokban. Kisautók, babák, plüss állatok Megpillantottam a keresett barna mackót. A bácsi is észrevette, odasietett. Kezébe fogta, nézegette. Elmosolyodott, láttam, hogy boldog. Izgatott lett. Kereste az árcédulát. Szóltam, hogy adja oda az eladónak.
- Leméri és már tudni is fogjuk, mennyibe kerül. - Félve nyújtotta át.
- Ötszáz forint, - közölte az eladó az összeget.
Kabátja zsebéből elővett egy kis zacskót. Kifizette, majd átvette remegő kézzel a barna bundás plüssmacit. Szorította magához. Felém fordult, megölelt.
- Köszönöm szépen. Az életem egyik legszebb napja. Tőlem is lesz ajándék a karácsonyfa alatt. - rebegte meghatódva.
- Nagyon szívesen, örülök, hogy segíthettem.
Majd elköszöntünk egymástól és mosollyal az arcomon, néztem a karácsonyi forgatagot. Körülöttem sietős emberek. Gondolataimba mélyedve lassan lépkedtem. Vajon eszükbe jut-e, hogy mennyien töltik szomorúan, magányosan a szeretet ünnepét. Szívemet melegség járta át, mert önzetlenül segíteni tudtam valakinek. A bácsi tekintetét, könnyektől elhomályosult szemét sosem fogom elfelejteni. Szinte látom, ahogy a feldíszített fa alatt kacagva, boldogan játszik a kicsi unokájával és Brumi mackóval.
.
(2011. november 30: )
.
Írta: Horváth M. Zsuzsanna.
A Holnap Magazin - "Másodkézből" című pályázatának zsűri nyertes története
.
.
