Kasszafúrók rendôrkézen
.
„Kitünôen megszervezett nemzetközi betörôbanda” lekapcsolásában vállalt kulcsszerepet a szombathelyi rendôrség 1937 februárjában: Meszlényi József kasszafúrókirály nagy hibát követett el, hogy a vasi vármegyeszékhely felé vette az irányt, mert a szemfüles nyomozók leleplezték…
.
„Az ország rendôrsége és csendôrsége hosszú hónapok óta keresi az egyre szaporodó nagystílû betörések és kasszafúrások tetteseit, akik hol a fôvárosban, hol a legkülönbözôbb vidéki városokban tûnnek fel és tûnnek el, mint a kámfor, a sikeres munka után” – állt a Vasvármegye 1937. február 28-ai számában. Az írás részletesen taglalta a brigád áldásos tevékenységét; kiderült, hogy Budapest után a banda nyugatra utazott, Gyôrben, Kaposváron és Celldömölkön is zsákmányoltak. A vasi kisvárosban a legnagyobb ékszerüzletet pakolták ki, majd egy nappal késôbb a sárvári római katolikus templomból raboltak el arany- és ezüstedényeket és értékes kegytárgyakat.
„A nagyarányú templomrablás egész Vasmegyében hatalmas felháborodást keltett.” A nyomozók azt feltételezték, hogy a sárvári események után a bûnözôk minden bizonnyal Szombathely felé vették az irányt. „A rendôrlegénység nagy része polgári ruhába öltözve, a civilruhás csendôrök bevonásával valósággal felgöngyölték a várost.” Felpezsdült Szombathely, és a rendôri intézkedésnek meg is lett az eredménye, méghozzá nagyon gyorsan!
„Sikerült leleplezni a legutóbbi hatalmas betöréssorozatot elkövetô banda két fejét, akik mindketten régi, ismert nagystílü kasszafúrók és akik mindketten már sok évet töltöttek a fegyházban.” De lássuk a részleteket!
A nyomozók rábukkantak egy albérletre, amely a „Szentmárton-utca 41. számú ház legutolsó lakásában van”, a kétágyas szobát „két elegáns pesti úr bérelte ki”. Mivel a „jómegjelenésü, intelligens emberek” a rendôrök kiérkezésekor nem voltak otthon, így a detektívek átvizsgálták a férfiak poggyászát. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis az „elegáns emberek finom selyemingei” közül kasszafúró-szerszámok kerültek elô! „A kasszafúró felszerelésbôl azonban hiányzik maga a fúrógép és a tolvajlámpa. Azért nyomban az a feltevés alakult ki, hogy a kasszafúrók egy másik garnitúra szerszámmal elutaztak ujabb zsákmányért. Azonnal ment szét az ország minden részébe a rádiótávirat”.
Közben megérkezett Budapestrôl a nehézfiúk fotója: a képekrôl azonosította is a fôbérlô a két gyanúsítottat. „Most már a két ismert személy kézrekerítésére indult meg a hajsza. Detektívek szállták meg a vasutat, nyilvános helyeket, utcákat”. A sárvári templom kincsei kisvártatva elôkerültek, a celli zsákmány viszont nem. A rendôrség úgy vélekedett, hogy a két bûnözônek tettestársai vannak, akik a fôvárosba szállítják a szajrét. „A szombathelyi rendôrségnek jó szimatja volt, mikor a párnapos helyi nyomozás után azt sejtette, hogy a két kasszafúró Ausztria, vagy Csehszlovákia felé menekült és e két ország bûnügyi hatóságaival is közölte Meszlényi és Kadár személyi adatait”. Keresd a nôt! És igen, ezúttal is a gyengébb nem képviselôje volt a kulcsszereplô a történetben. Meszlényi felesége a fôvárosban élt, lakását megfigyelés alá vonta a rendôrség. A bûnözô pedig hibát követett el: Pozsonyból levelet küldött, amelyben Pozsonyligetfaluba invitálta találkozóra asszonyát. Nem kellett volna…
„Az asszony a levél kézhezvétele után vonatra ült és nem is sejtette, hogy ugyanakkor két detektív is beszáll abba a kocsiba, akik aztán követték a határállomásig. Itt azonban már nem sok szerep várt a magyar rendôrségre, mert a pozsonyi rendôrség a Szombathelyrôl kapott adatok alapján elfogta Meszlényit.”
Kadár sem járt jobban, ôt Pozsonyban kapcsolta le a csehszlovák rendôrség. Itt elô is került a „celldömölki betörés jelentékeny része”. A két jómadár ügyében a magyar hatóságok kisvártatva megindították a kiadatási eljárást. Így ért véget a kasszafúrókirály története…
KI
Forrás: SaFo (Savaria Fórum)
A források felkutatásábana Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársaivoltak segítségünkre.
