Embernek lenni nehéz. Az emberi sors küzdelmet jelent, olyan életet, melyet a születéstől a haláláig végigkísér a félelem és a szenvedés. És ez mindjárt az idejövetel pillanatában kiderül. Manapság, amikor az élet értelmével együtt az eget is ellopták a fejünk fölül, nem illik erről beszélni. Minél sötétebb egy társadalom, annál kevésbé vállalja az emberélet tragikus valóságát, annál inkább próbálja becukrozni és színes papírba csomagolni a nehézségeket.
Van kedvenc gyógyszertáram, kedvenc benzinkutam, máshova nem is járok, mert itt mindig van valami akció. Lehet pontokat gyűjteni, amit újra le lehet vásárolni esetleg a telefon egyenleget fel lehet tölteni. Van még kedvenc bevásárlóközpontom ahova szívesen betérek családostól is, mert itt mindegyikünk megtalálja azt amire szüksége van és nem kell végiglovagolni a várost, boltról-boltra járni.
Pár hete létezik már kedvenc fagyizóm, ahol a csavart krémfagyit nem csippelik-csöppülik, hatalmas adagokat adnak, a kínálat pedig varázslatos.Most legutóbb a fiatal kiszolgáló hölgy megkérdezte, hogy kérek-e a fagyi adagomra almásrétes fagyit. Kicsit megszeppentem, de mondta, hogy ő ezt grátisz ajándékba adja kóstolónak, nem kell érte fizetni. Azóta már a család kedvence lett az almásrétes fagylalt. A Verona fagyizó előtt kivétel nélkül mindig megállunk, ha arra vezet az útunk, már pedig rendszerint arra vezet. Amikor mégsem, akkor teszünk róla.
Újra gyermeknek lenni, nagyokat játszani, nem törődni a rohanó világgal.
Azt sem bánnám, ha jönne az iskola. Örömmel pakolnék a kofferba és a tolltartóba,
szortíroznám az irkákat, ragasztanám rá szorgalmasan a vignettákat.
Jó lenne találkozni újra a pajkos osztálytársakkal, alsótagozatban a Baranyai mesterrel.
Azt se bánnám, hogyha rossz lennék, megkergetne a méterrúddal az asztal körűl.
Ha utolérne megkérdezné: mit csináljak a méterrúddal?
Kapásból vágnám rá, hogy rakja a sarokba.
De jó lenne!!!!!!!!!!!!!!
A szerelem sivataga: Keresztes Ildikó
EAST együttes: Elrejtettél a szívedben
